Ó, felséges Úr, egek királya!

Nagyságod a menny és föld csudálja;

Nevedre minden térdek meghajolnak,

Széked előtt angyalok udvarolnak.

Mégis hozzánk úgy leereszkedtél,

Hogy Fiad által Atyánkká lettél,

És mikor szükségünkben esedezünk,

Gyönyörködöl, ha Atyánknak nevezünk.