Mennyit zengi a lelki békét,

A szivek csendjét énekünk,

Bár künn kín és ínség üzenget

Sok hangos jajszóval nekünk.

Az óra, testvér, gyorsan elfut

S az ember útja, sorsa zord,

Nincs rá idód, hogy álmodozva

A lelked meddőn tékozold.