És míg lehajtott fővel térdelek, felettem szétnyílnak a fellegek,

Egy szózat tör a mindenségen át, hallom az Úr vigasztaló szavát:

„Jertek hozzám, kik elfáradtatok, a fáradtaknak enyhe én vagyok.”

Túláradó lelkem most felzokog: Uram, Uram, méltó én nem vagyok.