Te vagy, ki az ember szívébe

A hit virágát ültetéd;

Ó, halld meg, csüggedők reménye,

Midőn lelkem sóhajt feléd!

Miként az illat, száll föl hozzád

Az égbe esdő sóhajom:

Oszlasd el homlokom borúját,

Kísérj áldással utamon!