Egyedül állunk melletted, Uram, néma szívvel és a bűnt bánóan.

Sok a vétkünk, mint a tenger árja, sír a lelkünk, tekints néha rája.

Ó, ha mi azt előbb tudtuk volna, lelkünk bűnnek rabja most nem volna,

Hogy te, Uram, a Golgota ormán minket vársz oly elhagyottan, árván.