Oh igen nagy jóság! végtelen Méltóság!

Van-e méltóbb, mint te szeretetünkre.

Azért ím szeretlek, szívemből kedvellek,

Nem tekintek én fényre s dicsőségre.

Oh felettébb szánom, egész szívből bánom,

Hogy voltam jóságodnak megbántója.

Ezt szívemre veszem s erősen felteszem,

Leszek rossz életemnek jobbítója.